A leleményes patkánykirály

A patkányok királysága mindig is a csatornákba szorult. Onnan kitörni soha nem tudtak, de kiűzni sem tudta őket senki a térségből. Több száz patkánygeneráció találkozott ezzel a helyzettel. Egyrészt nyugalom honolt, mivel országukat elfoglalni senki nem tudta, s talán nem is akarta. Másrészt frusztrálta őket, hogy körülményeiken nem tudnak változtatni. A korábban séfként az emberek beszédét tökéletesen megértő Remy unokája, és a később az egerek ellen a macskákat segítő Buddy dédnagyapja, a bölcsként emlegetett Bufort király olyat tett, amivel örökké emlékezni fognak rá a patkányok világában.

Apja révén ő is tökéletesen értette az embereket, és nem félt a felszínre merészkedni alkalmak adtán. Élete fontos pontján, épp egy szennyvízszivattyúkkal foglalkozó cég alatti csatornákban lakott, ahol a legjobb körülmények voltak biztosítva a számára, ahogy ezt őt, mint választott patkánykirályt megillették. Azonban néhány önkényes elődjével ellentétben, ő nagyapjához hasonlóan tenni akart valamit a patkányokért, akik rémes körülmények között voltak kénytelenek élni.

Hűséges társaival keresésekre indult a felszíni világban, hol találhatna olyan helyet, ami népének a legjobb lehet. Mindenfelé akadályokba ütközött, vagy nem volt patkányoknak alkalmas a hely, vagy nem fogadták volna ott őket szívesen. Így egyik expedíciója részeként, besurrantak a fölöttük lévő cég épületébe, hátha találnak valamit arról, mitől olyan tiszta és szennyvízmentes náluk a csatorna. Miután értette az emberek beszédét, Bufort király kihallgatta két szerelő beszélgetését a legújabb szennyvízszivattyúkról és arról, mennyire megérné az embereknek, ha azt használnák, amit ők is.

Megszállta az ihlet és elhatározta, hogy valamiként ráébreszti a birodalma felett élő embereket a szennyvízszivattyúk beszerelésének fontosságára. Miként olvasni is tudott, talált néhány lapot a gyárban, ami különböző szivattyúk részletes bemutatásával foglalkozott, ezeket pedig szerencsésen lemásolta egy szabadon hagyott fénymásolóval. Miközben a másolást végezte, bejött egy munkás és elképedten nézte az önmagától dolgozó fénymásolót, majd ment jelezni a hibát a főnökének. Ez az időszak épp elég volt Bufort királynak és társainak, hogy a fénymásolt lapokat elvigyék és elterjesszék a birodalom felett lévő házakban. Az emberek, látva a szórólapokat, mind elgondolkodtak arról, hogy lehet be kéne fektetni egy jó minőségű szivattyúba, annak érdekében, hogy a környéken a csatornák rendesen vezessék el a szennyvizet, és ne legyen annyira büdös a környékükön.

Mindannyian ugyanazt a céget hívták fel, akik készséggel álltak a rendelkezésükre, sőt, alig bírták az iramot, hogy minden megrendelést, kiszállítást és beszerelést időben elvégezzenek. Végül Bufort király nem csak saját népével tett jót, hanem a szennyvízszivattyút árusító céggel és a szivattyúkat megvásárló emberekkel, hiszen így a cég forgalma fellendült és bőven kitermelték a fénymásolóból elhasznált tintapatron pótlására szükséges pénzt, az emberek pedig boldogan éltek és szennyvízmentesen, ahogy Bufort király patkánybirodalma.

Mese és valóság