Kriszti összes bejegyzése

Motoros ruha jó áron, ajándékba

A jó hírem az, hogy fiamnak találtam jó minőségű és viszonylag baráti áron beszerezhető motoros ruhát. Tehát kijelenthetem, hogy a már meglévő karácsonyi ajándékok száma eggyel nőtt. De ennek tényleg nagyon örültem, mert tudom, hogy a fiam is odáig lesz érte, na és vissza. 🙂

A boltban, ahol ezt vásároltam, találtam még egy csomó, megvásárlásra érdemes felszerelést. Legfőképpen persze a biztonságiakat néztem, ahogyan az egy jó anyához illik. És állandóan csak ámultam és bámultam, hogy miket ki nem találnak. Az meg megint egy más kérdés, hogy gyerekeknek is olyan ruhákat lehet kapni motorozáshoz, hogy az embernek tátva marad a szája. Ilyen bukósisak, olyan térdvédő, és mindez pöttömnyi méretben. Mondhatom, igazán jól elnézelődtem ebben az üzletben, annak ellenére, hogy semmi közöm a motorozáshoz. Na, jó, most már egy kicsit van, drága fiamon keresztül, de azért én azt hiszem, sosem pattannék motorra. Persze soha ne mondd, hogy soha… De én mindig is tartottam a sebességtől, na meg a balesetektől. Ezért, ha tehetem, inkább sétálok, esetleg kocsiba szállok.

De Berci fiam más, ő oda van a sebességért és a száguldozásért. Már kiskorában is kétszer olyan gyorsan ment a pici motorján, mint a többiek körülötte, és ő nem az a gyerek volt, aki után cipelni kellett a kismotort. Nem, bizony! Ő reggeltől estig azon gurult fel és alá. Csodálom is, hogy eddig nem jutott eszébe, hogy most már egy komoly, felnőtt kétkerekűre is felpattanjon…

Motoros ruha
motoros ruha

Bukósisak akció pont karácsony előtt

A fiam legújabb hobbyja a motorozás lett. Nem mondom, hogy anyai szívem egész odavan az ötletért, de hát már szinte felnőtt férfi, azt csinál, amit jónak lát. Meg esze van, felelősségteljes is, úgyhogy nem hiszem, hogy baj lenne belőle.

Ráadásul, így megnövekedett a potenciális karácsonyi ajándékok száma. Múltkor a körúton úgyis láttam egy boltot, aminek az ablakára óriási betűkkel ki volt írva, hogy bukósisak akció. Ott kéne körbenéznem, hátha találok valami ajándékozható dolgot. Remélem, hogy nem vásárol be magának mindenfélét még idejekorán…

bukosisak
Bukósisak

A lányomnak még fogalmam sincs, hogy mit veszek. Azaz, apróságokat már találtam, de még várom, hogy az igazán nagy durranás eszembe jusson. Általában nem szokott fukarkodni az ötletekkel, de most úgy tűnik, mint aki boldog így, ahogy van. Aminek persze módfelett örülök, csak hát az ajándék… Persze, tudom, hogy nem az a karácsony lényege, de az a helyzet, hogy én természetemből fakadóan nagyon szeretek adni. Szóval a karácsonyt mindig kihasználom arra, hogy olyan dolgokat vegyek vagy készítsek az emberkéknek, amiről tudom, hogy úgy igazán vágynak rá.

Azt hiszem, fel is cihelődök, hogy egy kicsit körülnézzek a városban, hátha beugrik valami jó ötlet.

Flottakezelés virágok és képek között

Egy igen érdekes megkeresést kapott a galériánk. Egy vállalat marketingese jött be azzal, hogy szeretnének egy állófogadást tartani nálunk. Egy, céges autókkal foglakozó cég szeretné új partnereit meglepni ezzel a kis eseménnyel. Mondtam nekik, hogy a flottakezelés ugyan nem a mi asztalunk, de a rendezvényekhez már konyítunk egy kicsit. Az sem tartozik szorosan a munkakörünkhöz vagy képzettségünkhöz, de volt már rá precedens, hogy szerveztünk egy-egy fogadást.

flottakezelés
flottakezelés

Szóval, most új lendületet kapott a csapat, mindenki azon töri a fejét, hogyan lehetne a legtöbbet kihozni az estből. Nekem valami minimál dekoráció lebeg a szemem előtt, nem akarom túldíszíteni a dolgot. Az ételekről ők gondoskodnak, szerencsére, mert én eddig még egy jó cateringessel sem találkoztam… Ráadásul így az sem a mi problémánk, csupán az esztétikai részletekre kell koncentrálnunk.

Még azon vacillálok, hogy vajon jó ötlet lenne-e virágokat illeszteni a díszítésbe. Azt hiszem, ha nem esünk velük túlzásba, akkor nem lenne rossz. Annyira fel tudják dobni a hangulatot, és eleganciát kölcsönöznek az eseménynek. Legalábbis én így látom, na de majd holnap a megbeszélésen ezt is felvetem és meglátjuk, ki, mit szól hozzá.

Mixersuli nyílt a szomszéd házban

A minap nyílt a galériánk mellett egy mixersuli. Onnan tudok róla, hogy az üzletvezető egyik délelőtt beállított egy-egy koktéllal, munkatársamnak és nekem. Teljesen el voltunk ájulva. Ez aztán a belépő! Pedig tőlük nem kell nagy zajra vagy randalírozásra számítani, legalábbis remélem… 🙂

Amikor átjött a fiatalember, elmesélte, hogy itt többféle mixertanfolyam is lesz, akár kezdők is mehetnek, hogy hobbyszinten megtanuljanak koktélokat keverni. Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy mi lenne, ha… De egyelőre még nem sikerült meggyőznöm magamat, mert rájöttem, hogy úgy igazából sok hasznát nem venném a dolognak. Ellenben az egyik unokahúgomnak lehet, hogy pont jó ajándék lenne karácsonyra. Úgyis szereti az exkluzív dolgokat, a finom koktélokat pedig pláne.

Legalább egy ajándékkal kevesebb, amin gondolkodni kell. Ugyanis én már ilyenkor, novemberben össze szoktam gyűjteni, hogy kit szeretnék megajándékozni Szent Este, és lehetőleg minél hamarabb szeretem kitalálni, hogy mit adok ajándékba. Egyelőre azonban még le vagyok maradva… ezen a tanfolyamon kívül még egy árva ötletem sincsen, úgyhogy bele kell, hogy húzzak.

mixersuli
Mixersuli

Egy fiatal művész ausztriai munkája

Lányom, aki most végzős a MOME-n, azzal az ötlettel állt elő, hogy nyáron elmegy külföldre dolgozni. Első hallásra merésznek tűnt az ötlet, de aztán rájöttem, hogy az ő generációjukban ez már nem is olyan szokatlan. Végül is egy nyár nem nagydolog.

Egy ausztriai munka keltette fel az érdeklődését. Szobalányként dolgozna egy szállodában, de gyönyörű környezetben. Ha a pénzszerzésen kívül másra nem lenne jó – bár már önmagában az sem kevés -, akkor a tájból ihletet is tud meríteni. Legalábbis én elücsörögnék órákat azon a helyen, meg sétálnék fel-alá, hogy magamba szippantsam a látványt. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ha valaki dolgozni megy, akkor az nem láblógatásról szól, legalábbis az osztrákoknál biztosan nem.

ausztriai munka
ausztriai munkák

Mindenesetre a maga részéről áldásomat adtam a dologra, nem mintha még szüksége lenne rá a lányomnak, aki már szinte felnőtt. De furcsa lesz, ha elmegy, mert még soha nem utazott el két hétnél hosszabb időre. Persze, ezt is meg kell szokni… hogy nincs mindig itt. Három hónap – azt hiszen ennyi időre utazna ki – pedig nem a világ. Ráadásul nem is lesz túl messze, mégiscsak jobb, mintha Amerikába menne ki. Arról nem is beszélve, hogy a némettudása is javulni fog, ami a mai világban már szinte elengedhetetlen.

Diákmunka a galériában egy lelkes diáknak

A galériában, ahol dolgozom, tegnap bejött egy fiatal lány, hogy nincs-e esetleg diákmunka a számára. Először meglepődtem, mert eddig maximum csak gyakornokunk volt, sőt, egészen pontosan egy gyakornok lány volt itt a múlt nyáron. Mondtam a most betévedőnek, hogy egyelőre nem tudok munkát, de átgondolom a dolgot, hagyja ott az elérhetőségeit, ha lesz valami, felhívom.

Már ettől a felajánlástól is olyan boldog lett, hogy egészen elcsodálkoztam. Mikor bejött a társam, elmeséltem neki, mi történt, és kértem, hogy gondolkozzon ő is, hogy van-e lehetőségünk munkát adni ennek a lánynak. A helyzet ugyanis az, hogy adminisztratív munka nagyon sok van, sőt, egyre több. Ezekre pedig nekünk elég kevés időnk.

diákmunka
diákmunka

Délutánra már nagyjából ki is eszeltük, hogy miként, mennyiért, hány órában jöhetne a lelkes jelentkezőm. Be is hívtam holnapra, hogy elbeszélgessünk vele, lássuk, tetszik-e nekünk és tetszik-e neki a munka, amit ajánlunk. Egyébként úgy tervezzük, hogy egy rész otthoni munka lesz, a másik rész csak, amit a galériában kell elvégeznie. Gondolom, számítógépe van, az adminisztrációs ügyekhez és az adatbázis kezeléséhez pedig túl sok minden más nem kell.

Most egészen fellelkesültem, hogy így tudunk segíteni egy diáknak! Remélem, hogy elvállalja  a munkát, és így jó lesz neki is, nekünk is.