Egy világutazó konyhabútor meséje

Ki hallott már olyan mesét, amiben egy konyhabútor a főszereplő? Biztosan nem sokan. Pedig az én történetem most erről fog szólni. Történt ugyan is, hogy szerettük volna felújítani a konyhánkat, és nagyon sok utánajárás és nézelődés után, ki is választottuk, melyik lenne a tökéletes berendezés.

Egy komplett bútort találtunk, gépekkel felszerelve, gyönyörű volt és igényes, de az üzletben, ahol kinéztük, nem volt raktáron. Kitaláltuk hát, hogy a neve alapján megkeressük az interneten, hátha találunk máshol ugyan ilyet, vagy ehhez hasonlót.

Találtunk is egyet a messzi Kínában, ami megszólalásig olyan paraméterekkel rendelkezett, mint amit mi kiválasztottunk a boltban. Sokáig tanakodtunk, hogy megrendeljük-e, de mivel nagyon tetszett, belevágtunk, és vártuk, hogy megérkezzen.

Egy hónap elteltével már kezdtünk aggódni, hogy valami nem stimmel, ezért felvettük a kapcsolatot a gyártóval. Hosszas egyeztetések után kiderült, hogy Magyarország helyett Uruguayba küldték a mi drága bútorunkat. Hogy miért, az nem derült ki, valószínűleg valaki valamit elírt a szállítólevélen, és így kirándult egy nagyot a drága. Ott pihent egy raktárban, egyedül, magányosan.

Kértük, hogy csináljanak valamit, de erre az volt a válasz, hogy csak úgy tudjuk megkapni, ha visszaszállítják Kínába, és onnan jön hozzánk, Magyarországra. Ennek az ideje minimum három hét, de inkább több.

konyhabútorNagyon szomorúak lettünk, mert már nagyon vártuk ezt a bútort. Megfordult a fejünkben, hogy inkább visszamondjuk az egészet, de végül is nem találtunk máshol még csak hasonlót sem, és már annyira elképzeltük, hogy milyen jó lesz az ott, hogy nem vacakoltunk, kértük, hogy intézkedjenek, csak jusson el hozzánk a bútor, az a lényeg.

Hosszú heteken át vártuk, néha váltottunk néhány levelet a gyártóval, hogy nyugodtak legyünk. Úton volt. Aztán egy szép napon, mikor nem is számítottunk rá, csöngettek, és egy nagy szállító autó érkezett meg hozzánk. Majd elsírtuk magunkat örömünkben, olyan boldogok voltunk, hogy megérkezett a várva várt konyhabútor.

Bepakolták a szállítók, mi kicsomagoltuk, és abban a pillanatban felsikítottam, mikor megláttam, hiszen ez nem az volt, amit mi rendeltünk. Teljesen kétségbe estünk, hiszen már két hónap is eltelt, mire ideért, és most ha visszaküldjük, akkor megint lesz vagy ugyan ennyi, mire hozzá jutunk egy másikhoz, ha egyáltalán van. Nem is tudtuk mit csináljunk, teljesen tanácstalanok lettünk.

Már éppen az idegösszeroppanással viaskodtunk, mikor megcsörrent a telefon. A férjem felvette, és az arcán láttam, hogy meg vagyunk mentve.

Ugyan is a bútorbolt volt, ahonnan kinéztük eredetileg a konyhabútorunkat, és azt mondták, ha aktuális még a vásárlási szándékunk, már van készleten abból, amit mi szeretnénk. Nem is hittük el, hogy ekkora szerencsénk van. A szállítóknak megmondtuk, hogy amit hoznak, nem vesszük át, és elküldtük őket. A férjem megírta Kínába, hogy sajnos nem azt küldték, amit kértünk, így nem tudtuk átvenni, és kérjük őket, hogy többet akkor se küldjenek semmit, ha véletlenül rendelést kapnának tőlünk.

A bútorboltból megrendeltük azt, ami nekünk kellett, és csodák csodájára, egy hét múlva benn állt a helyén a szemünk fénye.

Azóta is minden nap megcsodáljuk, és örülünk, hogy jó lett a vége. Csak egy dolgot sajnálok: hogy a konyhabútor, aki tévesen járta be a kedvünkért a világot, leendő gazdájának nem tudja majd elmesélni, micsoda kalandok történtek vele.

Itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána!

Mese és valóság