Diákmunka a galériában egy lelkes diáknak

A galériában, ahol dolgozom, tegnap bejött egy fiatal lány, hogy nincs-e esetleg diákmunka a számára. Először meglepődtem, mert eddig maximum csak gyakornokunk volt, sőt, egészen pontosan egy gyakornok lány volt itt a múlt nyáron. Mondtam a most betévedőnek, hogy egyelőre nem tudok munkát, de átgondolom a dolgot, hagyja ott az elérhetőségeit, ha lesz valami, felhívom.

Már ettől a felajánlástól is olyan boldog lett, hogy egészen elcsodálkoztam. Mikor bejött a társam, elmeséltem neki, mi történt, és kértem, hogy gondolkozzon ő is, hogy van-e lehetőségünk munkát adni ennek a lánynak. A helyzet ugyanis az, hogy adminisztratív munka nagyon sok van, sőt, egyre több. Ezekre pedig nekünk elég kevés időnk.

diákmunka
diákmunka

Délutánra már nagyjából ki is eszeltük, hogy miként, mennyiért, hány órában jöhetne a lelkes jelentkezőm. Be is hívtam holnapra, hogy elbeszélgessünk vele, lássuk, tetszik-e nekünk és tetszik-e neki a munka, amit ajánlunk. Egyébként úgy tervezzük, hogy egy rész otthoni munka lesz, a másik rész csak, amit a galériában kell elvégeznie. Gondolom, számítógépe van, az adminisztrációs ügyekhez és az adatbázis kezeléséhez pedig túl sok minden más nem kell.

Most egészen fellelkesültem, hogy így tudunk segíteni egy diáknak! Remélem, hogy elvállalja  a munkát, és így jó lesz neki is, nekünk is.

Ausztriai munka után találkozás itthon

Nemrég egy kisebb kiállításon jártam, ahol az én műveim közül is kiállítottak egy párat. A tárlat a társadalmi problémák sokféleségét ölelte fel. Nagyon sok meghökkentő művet láttunk, de voltak elgondolkodtatók is, abban az értelemben, hogy felhívták a figyelmünket olyan mindennapi problémákra, amiket már természetesnek vettünk. Tehát, mondhatnánk, hogy szellemi feltöltődést jelentett az a pár óra, amit a galériában töltöttem.

Egy kedves, régi kollégámmal is találkoztam, akivel ugyan már régóta nem beszéltünk, nem tartottuk a kapcsolatot, de kölcsönösen tiszteljük egymás munkásságát. Legalábbis én az övét mindenképpen, de megnyilatkozásaiból azt szűrtem le, hogy ő is hasonlóképpen vélekedik rólam. Még évekkel ezelőtt sokat találkoztunk többféle fórumon, de utána ő kiköltözött Ausztriába, mert felesége ott talált megfelelő állást. Még akkoriban mesélte, hogy eleinte a tiroli állások között nézelődtek, de végül egy ausztriai munka mellett döntöttek. Emlékszem, akkor még a gyerekei nagyon kicsik voltak, most már – ahogyan a fényképekről láttam, és ahogyan mesélte – ők is megnőttek. Mindketten egyetemisták.

A kiállítás egyébként nagyon jól sikerült, a sajtóban is viszonylag pozitív és vizsonylag nagy visszhangot kapott. Az újratalálkozás pedig különösen széppé tette számomra ezt az eseményt.

Ausztriai állások
Ausztriai állás

Mese és valóság