Soha sem tudhatod, hogy miről fogsz mesélni a gyerekeidnek. A kismackókról, vagy az akciós téli gumi árakról…

Sosem felejtem el, hogy milyen voltam gyereknek a mesékkel kapcsolatban. Nagyon szerettem, ha a szüleim mesét mesélnek nekem. Azt is persze, h más rokonaim, mint például a nagymamám, vagy a testvéreim. De mindennek meg volt a maga szabálya és rendje. Ilyen volt például az, hogy lehet, hogy ott volt másik 4-5 mesekönyv a polcon a nagyszüleimnél, a nagymamámnak mindig egyet kellett mesélnie hónapokon át és csak, ha én meguntam és váltani akartam, akkor volt váltás. Szegény nagyi, már halálra unta magát, amikor századjára olvasta el nekem a kis vakond történetét. Na persze ettől még én imádtam. Egy másik ehhez hasonló szabály volt, hogy otthon az apukának mindig mesekönyvből kellett mesélnie, az anyukámnak pedig inkább fejből. Sőt. Többnyire az volt a kedvencem, hogy ha fejből meséltek. Vehették tonnaszámra a könyveket én akkor is azt szerettem a legjobban, amit ők találtak ki, hiszen akkor közben is alakítható a történet ráadásul úgy, ahogy én akarom. És lehetek benne szuperhős, állat, ember, növény, vagy akár lehetek én a mesélő, vagy csak szimplán a hallgató maradok, de én találom ki, hogy ki mit csinál. Persze jó sokszor adódott bizony olyan helyzet, hogy szegén szüleim, már alig álltak a lábukon, összefolytak nekik a betűk, vagy csak összetekeredtek az idegpályáik és én mégis tovább akartam hallani a mesét. Ilyenkor kerekedtek bizony a legviccesebb történetek. Ilyen klasszikus, amikor Piroska a nagymamához fele menet jön rá, hogy elfelejtette befizetni a csekkeket. De Vackor is előszeretettel foglalkozott a mosogatással és a porszívózással.

téli gumi akció árakNa de persze én mindig megfogadtam, hogy ha egyszer nagy leszek, én ezt másképp fogom csinálni. Mindig éber leszek, amikor mesét kell mondani a gyerekeimnek és mindig ki tudom találni a legújabb mókás történetet. De ez természetesen nem így lett. Mint ha a saját apámat látnám olyankor, amikor teljesen kómásan mesélem a gyerekemnek, hogy a kis vuk reggel mindenképp figyelmezteti az apját, hogy nézzen utána a téli gumi akcióknak és áraknak.
Ami ezzel kapcsolatban nagyon aranyos, hogy a gyerekem másnap rákérdezett erre, hogy „apa mégis a kis vuk miért kellett, hogy szóljon az apukájának a téli gumi akciókkal kapcsolatban. Nincs is autójuk” Mire én hangosan felnevettem, homlokon csókoltam a fiamat, valahogy kimagyaráztam a dolgot, majd utána azonnal futottam a géphez, hogy megrendeljem magamnak azt az akciós áru téli gumi szettet, amelyet a múlt héten kinéztem. Ugyan is a mese nem hazudott, teljesen elfelejtettem megrendelni a gumikat és a tudatalattim félálomban beleszőtte a mesébe, hogy valakinek emlékeztetnie kell a dologra. És a helyzet szépsége, hogy a fiam valóban emlékezett és szólt. Bár neki nem az ragadt meg, hogy hetek óta téli gumi után kutattam és mikor végre megtaláltam az igazit, akkor már nem jutott időm megrendeli, hanem a mese groteszksége keltette fel a figyelmét és így ő sem tudatosan, de emlékeztetett arra, amit én elfelejtettem.

A téli gumi amúgy fantasztikusan szupertálnak, nagyon szeretem őket, és az ára pedig rendkívül jutányos volt, több, mint fél áron vettem őket, miközben teljesen újak. Ezért is jók többek között az ünnepek utáni leárazások, bár ezen az oldalon már az ünnepek előtt is akciós volt a téli gumi.
Ami pedig a meséket illet, lehet, hogy egy fárasztó nap után, csak az kell, hogy egy belealudt mese történetébe beleszőjem az azon a héten elfeledett teendőimet és így a gyerekeim tudnak emlékeztetni rá. Ilyen ez a felnőtt lét.

Mese és valóság